3. 3.A rendőri intézkedések és eljárások alapjai

3.1. A Rendőrség működésének törvényi szintű szabályozása

A Rendőrség tevékenységét, feladatait meghatározó legfontosabb jogszabályok:

Magyarország Alaptörvénye a magyar jogi hierarchiában a legfelsőbb jogszabály.

Az Országgyűlés az Alaptörvényben szabályozza Magyarország jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat.  Mivel az Alaptörvény az állam legmagasabb szintű törvénye, egyetlen más jogszabály sem lehet ellentétes vele.

A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény

A törvény meghatározza a rendőrség feladatkörét, szervezetét és irányítási viszonyait, a rendőrség működését, továbbá az ennek során alkalmazott intézkedéseket és kényszerítőeszközöket.  Célja, hogy megteremtse a rendőrség határozott és eredményes fellépéséhez szükséges stabil jogi alapokat, valamint hozzájáruljon a belső rend és a közbiztonság erősítéséhez.

30/2011. (IX. 22.) BM rendelet a rendőrség szolgálati szabályzatáról

A rendelet hatálya kiterjed a hivatásos állományú rendőr szolgálati tevékenységére, valamint a rendőrség szerveinek működésére.

A Rendőrségi törvény (továbbiakban Rtv) és a Szolgálati Szabályzat (továbbiakban RSZSZ) a két legfontosabb jogszabály, melyek ismerete nélkül a rendőri hivatás nem teljesíthető. A két jogszabály tartalmazza a rendőri munka végzésére vonatkozó alapvető ismereteket, ezek figyelembe vételével hajtja végre a rendőr az intézkedéseit.

2015. évi XLII. törvény a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról

A fegyveres szervek feladatrendszerében meghatározó szerep hárul a hivatásos állományra, amelynek a szolgálati jogviszonya - a vele szemben támasztott fokozott követelmények miatt - a más közszolgálatban állók szolgálati viszonyához képest olyan mértékben eltérő, sajátos, hogy önálló szabályozást igényel.

A törvény a szolgálati viszonnyal kapcsolatos valamennyi törvényi szintű szabályozást igénylő kérdést teljes körűen tartalmazza, átvesz más törvényekből - elsősorban a Munka Törvénykönyvéből - olyan szabályokat, amelyeknek általánosságuk folytán a szolgálati jogban is érvényesülniük kell.

A fentieken kívül még számos jogszabály, illetve közjogi szervezetszabályozó eszköz meghatározó a rendőri munkában, pl.: Őr- és Járőrszolgálati, Körzeti Megbízotti, Fogdaszolgálati Szabályzat, BM rendeletek - utasítások, ORFK szintű utasítások, stb.

3.2.A rendőri intézkedések

A rendőr köteles feladatait a törvényes előírásoknak megfelelően ellátni, az állampolgárok jogait csak törvény alapján korlátozhatja és kizárólag a törvényben meghatározott kényszerítő eszközöket alkalmazhatja, amennyiben az alkalmazás törvényi feltételei fennállnak.  A  rendőri  intézkedéseket  a rendőrségről  szóló  1994.  évi  XXXIV.  törvény (Rtv) sorolja fel.

A rendőri intézkedéseket két csoportra oszthatjuk:

- személyi szabadságot nem korlátozó intézkedések:

- igazoltatás

- fokozott ellenőrzés

- ruházat- csomag- és jármű átvizsgálása

- felvilágosítás kérés

- intézkedés magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyen

- a helyszín biztosítása

- közlekedésrendészeti intézkedés

- személyi szabadságot korlátozó intézkedések:

- elfogás

- előállítás

- elővezetés

- biztonsági intézkedés

- intézkedés a tanítási napon a tanítási órától vagy az iskola által szervezett foglalkozástól engedély nélkül távolmaradó, vagy onnan engedély nélkül eltávozó 14. életévét be nem töltött tanulóval szemben

A fenti csoportosítás nem tartalmazza a Rendőrségi törvényben foglalt összes rendőri intézkedést, de a csoportosításban felsoroltak tipikusnak mondhatóak, mivel a közterületen szolgálatot teljesítő rendőr szinte naponta ezeket végrehajtja.

3.3.A rendőri intézkedéssel szembeni követelmények (alapelvek)

A rendőri intézkedésnek meg kell felelnie, egyrészről a jogszabályi előírásoknak, másrészről pedig az állampolgárok elvárásainak, igényeinek.

További fontos követelmény az intézkedő rendőr biztonsága, valamint az intézkedés eredményességének megvalósulása.

Jogszerűség, törvényesség

A rendőrnek intézkedése során figyelembe kell vennie a jogszabályi előírásokat, és azokat betartva intézkedhet.  Pl. a rendőr az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedéseket és a kényszerítő eszközöket csak akkor alkalmazhatja, ha azok törvényi feltételei fennállnak.

Személyes példát mutatva be kell tartania a törvényes rendet, melynek képviselője.

Csak így lehet erkölcsi alapja, hogy végezze tevékenységét a törvényes rend fenntartása érdekében.

Az intézkedési kötelezettség elmulasztása fegyelmi, bizonyos esetekben büntetőeljárást von maga után.

Szakszerűség

Az intézkedés törvényessége mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a szakszerűségre is, amely többek között magába foglalja a helyes és eredményes intézkedési taktika megválasztását, az intézkedések, valamint a kényszerítő eszközök szakszerű – előírásszerű – végrehajtását, alkalmazását.  (Pl.: igazoltatás során egymás biztosítása, vagy a helyes bilincselési mód megválasztása.)

Biztonságosság

A rendőri intézkedések szakszerű végrehajtásával, egymás tevékenységének biztosításával, valamint a legcélszerűbb intézkedési mód megválasztásával biztosítsa saját maga, járőrtársa, valamint az intézkedés alá vont személy – az állampolgárok – biztonságát.

Eljárása során ne idézzen elő a szükségesnél nagyobb veszélyhelyzetet, sérelmet, vagy anyagi kárt.

Arányosság

A rendőri intézkedés során nem okozhatunk olyan hátrányt, amely nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával.

Objektivitás

A rendőr a törvény rendelkezéseinek érvényesítése érdekében mindenkivel szemben részrehajlás nélkül köteles eljárni.  A törvény előtti egyenlőség alkotmányos követelményére tekintettel a rendőri intézkedés törvényi feltételeinek megvalósulása esetén a rendőr az érintett személyére tekintet nélkül - bárkivel szemben – köteles intézkedni.

Az intézkedések során kivétel csak a diplomáciai, vagy egyéb személyes mentességet élvező illetve a közjogi tisztséget betöltő személyekkel tehető.

Más kategóriába tartozik a differenciált intézkedés, amikor az intézkedő rendőr a körülmények és egyéb tényezők ismeretében intézkedik a jogszabályokban leírt korlátok között.  A rendőri intézkedés során fajra, nemre, vallásra, politikai meggyőződésre tekintettel különbséget tenni tilos, e minőség a rendőri intézkedés megtételének vagy elmulasztásának alapja nem lehet.

Eredményesség

Eredményes az intézkedés, ha a törvényes célját eléri, a konfliktusokat, jogsértéseket megelőzi, megakadályozza, megszünteti.

A társadalom, közbiztonság és a közrend iránti igényeinek megfelel.

Kulturáltság

A kulturáltság alapvető eleme a rendőr megjelenése.

Több szempontból is elvárható, hogy a rendőr öltözete, felszerelése, valamint egyéni ápoltsága és az intézkedés során tanúsított magatartása megfeleljen az előírásoknak.

Már az állampolgár megszólítása az intézkedés kezdetén, valamint annak során az alkalmazott hangnem, a megfontoltság és a tárgyilagosság erősíti a rendőri intézkedés tekintélyét.

Azonban ellenszenvet válthat ki az állampolgárból, ha a rendőr köszönés nélkül kezdi meg intézkedését, vagy tegező, az önérzetet sértő hangnemben kommunikál.

A bizonytalanság, az idegesség és kapkodás átterjedhet az állampolgárra is, és sok esetben konfliktus forrása lehet, vitához, engedetlenséghez vezethet.

A tisztelettudó, emberséges és humánus viselkedés érezteti a rendőrség szolgáltató, polgárbarát jellegét.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a törvénysértő cselekményekkel szemben nem lép fel a rendőr a leghatározottabban és legkövetkezetesebben, a törvény minden szigorával. / adott esetben kényszerítő eszközök alkalmazásával is!/

Differenciáltság

A rendőr a jogszabályok megsértőivel szemben az előírásoknak megfelelően kell, hogy intézkedjen.

Az  általa alkalmazható  szankciók  vonatkozásában  bizonyos  keretek  között  szabad mozgástere van, ami azt jelenti, hogy mérlegelhet a cselekmény kapcsán, főként az alábbi szempontok figyelembe vételével:

• az elkövetett cselekmény súlya,gyakorisága,
• a cselekmény elkövetésének oka, körülményei, társadalomra veszélyessége,
• az elkövető személye, családi, anyagi körülményei,
• az elkövető magatartása, viselkedése,
• az alkalmazott szankció várható hatása.

Ez a differenciálás nem jelentheti azt, hogy a rendőrnek, engedékenynek, elnézőnek kell lennie, mivel egyrészt intézkedési kötelezettsége van, másrészt pedig szem előtt kell tartania azt is, hogy engedékenysége a jogsértő cselekmények, elszaporodásához vezethet, a kellő visszatartó erő hiányában.

A megfelelően alkalmazott differenciált intézkedés ugyanakkor a leghatékonyabb eszköz az állampolgárok nevelésében és a polgárbarát, szolgáltató jellegű rendőrség képének kialakításában.

A rendőrnek az intézkedés során bizonyos értelemben személytelennek kell maradnia, az állampolgár az intézkedés során nem érezheti a rendőr személyes ellenszenvét, sértettségét.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a rendőrnek az összes körülményre való tekintettel az optimális intézkedést kell választania, lefolytatnia.

3.4. A rendőri eljárások alapjai

A rendőr szabálysértés észlelése esetén feljelentést tesz, vagy jogszabály által meghatározott esetekben helyszíni bírságot szab ki.  A szabálysértést észlelő rendőr figyelmeztetést azon szabálysértés esetén alkalmazhat, amely miatt helyszíni bírságot szabhat ki. Figyelmeztetés során a rendőr a szabálysértés elkövetésén tetten ért személy felszólítja a tevékenysége abbahagyására és felhívja, hogy a jövőben tartózkodjon szabálysértés elkövetésétől. Amennyiben a rendőr a feljelentés megtétele mellett dönt, akkor a szabálysértési eljárás során a rendőrhatóságnak figyelembe kell venni a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényt, amely rögzíti az eljárási alapelveket is.

A rendőr az általa észlelt, vagy tudomására jutott és hivatalból üldözendő bűncselekményről (ha az elkövető ismert, annak megjelölésével) feljelentést tesz, vagy ha a nyomozóhatóság tagja, úgy hivatalból megteszi a szükséges intézkedéseket a büntetőeljárás megindítása érdekében. A büntetőeljárás során a rendőrségnek figyelembe kell venni a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt, amely a bűncselekmények nyomozási tevékenységét és az eljárás elveit is tartalmazza.

A rendőrt közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés észlelése, vagy tudomására hozása esetén abban az esetben terheli a közigazgatási hatósági eljárás lefolytatása érdekében szükséges intézkedési kötelezettség, ha ilyen jellegű szolgálati feladat ellátására kapott utasítást, vagy intézkedése során ilyen jogsértést észlel és (amennyiben ez az eljárás lefolytatásának jogszabályi feltétele) rendelkezik a tevékenység ellátásához, illetve a szabályszegés dokumentálásához szükséges technikai eszközzel.

Közigazgatási  eljárás  során  a  rendőrségnek,  illetve  a  helyszínen  intézkedő  rendőrnek figyelembe  kell  vennie  a  közigazgatási  hatósági  eljárás  és  szolgáltatás  általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt, amely taglalja az ügyfél jogait, illetve az eljárási elveket.

II/2. Rendészeti tevékenységet végző állami, önkormányzati és civil szervezetek

A Rendészeti tevékenységet végző állami, önkormányzati és civil szervezetek A rendészeti tevékenységet végző szerveket többféleképpen lehet csoportosítani, a teljesség igénye nélkül a következő csoportosítást végeztük.

2.1. Rendészeti tevékenységet végző állami szervek

• a Rendőrség (állami fegyveres rendvédelmi szerv);
• a Hivatásos katasztrófavédelmi szerv (nem fegyveres rendvédelmi szerv);
• a Polgári nemzetbiztonsági szolgálatok (állami fegyveres rendvédelmi szerv);
• a Büntetés-végrehajtási szervezet (állami fegyveres rendvédelmi szerv);
• a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (állami fegyveres rendvédelmi szerv a pénzügyőrök vonatkozásában)

2.2. Rendészeti tevékenységet végző állami, de nem fegyveres szervek

• a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH);
• az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ);
• a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH);
• a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH);
• a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH).

2.3. Rendészeti tevékenységet végző önkormányzati szervek

• a természetvédelmi őr;
• a hegyőr; · a halászati őr;
• a közterület-felügyelő;
• az önkormányzati természetvédelmi őr,
• a mezőőr.

2.4. Rendészeti tevékenységet végző civil szervezetek

• a Polgárőrség

2.5.Rendészeti tevékenységet végző állami, de nem fegyveres szervek feladatai

2.5.1. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal országos hatáskörű, önálló költségvetési szervként 2000. január 1. óta lát el menekültügyi, idegenrendészeti és állampolgársági ügyintézési feladatokat. Menekültügyi és idegenrendészeti elsőfokú hatóságként jelenleg az ország területén 7 regionális igazgatóság összesen 24 kirendeltsége intézi ügyfelek évről-évre növekvő számú ügyeit. Az alárendeltségében működő befogadó intézmények az ország több pontján biztosítanak elhelyezést és ellátást menekültügyi és idegenrendészeti eljárással az érintett ügyfeleknek.

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal szervezeti és működési szabályzatában találhatunk utalást a rendészeti feladataira, ezek szerint:

Ellátja a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott feladatokat. Idegenrendészeti hatóságként ellátja a jogszabályokban a hatáskörébe utalt idegenrendészeti feladatokat.

Központi vízumhatóságként kapcsolatot tart más schengeni államok központi hatóságaival. A SIS-jelzésekkel összefüggésben megkereséssel él a nemzeti SIRENE iroda felé és reagál a SIRENE iroda megkereséseire. Menekültügyi hatóságként ellátja a jogszabályokban hatáskörébe utalt menekültügyi feladatokat. Útlevélhatóságként ellátja a bevándorolt, letelepedett jogállású személy és a hontalan úti okmányával kapcsolatos hatósági feladatokat, a menekültként elismert személyek kétnyelvű úti okmányával, az oltalmazottként elismert személyek úti okmányával, továbbá a menedékesek úti okmányával összefüggő hatósági feladatokat. Végrehajtja a migrációs tárgyú nemzetközi szerződésekből adódó feladatokat, felügyeli és koordinálja a visszafogadási egyezmények végrehajtását, engedélyezi a hatósági kísérettel történő átszállításokat. Kapcsolatot tart a migrációs kérdésekkel foglalkozó nemzetközi szervezetekkel.

2.5.2. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ)

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szervezetrendszere az Országos Tisztifőorvosi Hivatalból (OTH) és az irányítása alatt álló országos intézetekből áll. Az OTH-t az egészségügyért felelős miniszter irányítja. Az OTH központi hivatal, önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv, vezetője az országos tiszti főorvos. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat közegészségügyi (élelmezésegészségügy-, táplálkozás-egészségügy), járványügyi és más feladatokat lát el, mely jogszabályokban megfogalmazott hatósági tevékenységével szintén kapcsolódik a rendészeti tevékenységekhez.

2.5.3. A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH)

A Nemzeti Közlekedési Hatóság a közlekedésért felelős miniszter irányítása alatt önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv. 2007-ben hívta életre a közlekedésért felelős miniszter a Közlekedési Főfelügyelet, a Központi Közlekedési Felügyelet, a megyei (fővárosi) közlekedési felügyeletek és a Polgári Légiközlekedési Hatóság jogutódjaként. Később a Hatóságba integrálták a Katonai Légügyi Hivatalt, majd a Magyar Vasúti Hivatalt is. A Hatóság alaptevékenysége az általános közigazgatás, ellátja a jogszabály által a feladat- és hatáskörébe utalt első- és másodfokú: közúti közlekedési hatósági feladatokat, légiközlekedési hatósági feladatokat, katonai légügyi hatósági feladatokat, vasúti közlekedési hatósági feladatokat, vasúti igazgatási feladatokat, hajózási hatósági feladatokat, egyéb feladatokat.

2.5.4. Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH)

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal 2012. március 15-ével jött létre a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal és a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal összevonásával. A NÉBIH szakterületei a következők:

• Állat-egészségügy és Állatvédelem;
• Állat-egészségügy Diagnosztika;
• Állatgyógyászati Termékek;
• Állattenyésztés;
• Borászat és Alkoholos Italok;
• Erdészet;
• Élelmiszerbiztonsági Kockázatértékelés;
• Élelmiszer- és Takarmánybiztonság;
• Földművelésügy;
• Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelem;
• Növénytermesztés és Kertészet;
• Rendszerszervezés és Felügyelet.

A NÉBIH alapvető feladatai a következőkben foglalhatók össze:

• az élelmiszerlánccal kapcsolatos döntések naprakész információkkal való segítése;
• figyelemfelhívás az újonnan felmerülő kockázatokra;
• élelmiszerlánccal kapcsolatos vizsgálatok elvégzése;
• összefogja az élelmiszerekkel és takarmányokkal kapcsolatos uniós gyors veszélyt jelző rendszer hazai teendőit;
• végzi az új élelmiszerek elsődleges biztonsági értékelését stb.

2.5.5. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH).

Magyarország Kormánya a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot (NFH) a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságról szóló 225/2007. (VIII.31.) rendeletével hozta létre. 2015. április 1-től a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a fogyasztóvédelemért felelős miniszter irányítása alá tartozó, központi hivatalként működő központi költségvetési szerv. Az NHF-t a főigazgató vezeti. Feladata a fogyasztói panaszkivizsgálás, amely indokolt esetben hatósági ellenőrzés keretében történik. Tevékenységük során ellenőrzik a jogszabályi előírások betartását, feltárják a hiányosságokat. Ha a hatóság jogsértő állapotot talál, erről határozatot hoz és szankcióként fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki.

2.6. Rendészeti tevékenységet végző önkormányzati szervek, szervezetek feladatai

Az Országgyűlés 2012.-ben megalkotta az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvényt. Az Országgyűlés a törvény megalkotása során abból indult ki, hogy a közrend a nemzet felemelkedését szolgáló alapérték. Kinyilvánította azt, hogy a közrend és a közbiztonság fenntartásához elengedhetetlen a rendészeti feladatokat ellátó személyekkel való együttműködés. Elismerte az egységes szabályozás és követelményrendszer megteremtésének szükségességét az állami és önkormányzati alkalmazásban álló közszolgálati tisztviselők és közalkalmazottak, valamint egyéb foglalkoztatási jogviszonyban álló rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységének újraszabályozása és rendszerbe helyezése érdekében.

Ennek alapján az e törvényben foglaltakat kell alkalmazni:

1. a) a formaruházat tekintetében a fegyveres biztonsági őrre,
2. b) az alkalmazási feltételek, az intézkedéssel, kényszerítő eszközzel szembeni panasz és kivizsgálása, valamint a képzés és vizsgáztatás tekintetében a személy- és vagyonőrre,
3. c) a természetvédelmi őrre,
4. d) az erdővédelmi szolgálat tagjára,
5. e) a hegyőrre,
6. f) a formaruházat kivételével a hivatásos vadászra,
7. g) a rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzetre,
8. h) a rendészeti feladatokat ellátó jogosult erdészeti szakszemélyzetre,
9. i) a halászati őrre,
10. j) a közterület-felügyelőre,
11. k) az önkormányzati természetvédelmi őrre,
12. l) a mezőőrre.

A 2012. évi CXX. törvény I. fejezet 2. pont 2.§.-a (Értelmező rendelkezések) ad konkrét utalást arra vonatkozóan, hogy az egyes rendészeti feladatot ellátó személyek tekintetében mi minősül jogellenes cselekménynek és illetékességi területnek.

• a természetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr esetében a természet védelméről szóló törvényben,
• a mezőőr, a hegyőr esetében a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló törvényben,
• a hivatásos vadász esetében a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben,
• közterület-felügyelő esetében a közterület-felügyeletről szóló törvényben,
• a halászati őr esetében a halászatról és a horgászatról szóló törvényben,
• az erdővédelmi szolgálat tagja, a rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet, a rendészeti feladatokat ellátó jogosult erdészeti szakszemélyzet esetében az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott közigazgatási bírsággal sújtható cselekményeket kell érteni.

Az önkormányzati rendészeti szerv és a segédfelügyelő

Önkormányzati rendészeti szervet - a községi, a városi képviselő-testület, a megyei jogú városi közgyűlés, a fővárosban a fővárosi kerületi képviselő-testület és a közgyűlés - a polgármesteri (főpolgármesteri) hivatal a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény 17. § (1) bekezdésében meghatározott feladat ellátása érdekében belső szervezeti egységként, önálló költségvetési szervként, költségvetési szerv belső szervezeti egységeként hozhat létre.

Az önkormányzati rendészeti szerv tagjaként foglalkoztatható az önkormányzati természetvédelmi őr, a közterület-felügyelő, a mezőőr, a rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzet, a rendészeti feladatokat ellátó jogosult erdészeti szakszemélyzet és a halászati őr.

Az előző bekezdésben felsorolt személyek jogszabályban meghatározott tevékenységét a segédfelügyelő segítheti.

A segédfelügyelő az a büntetlen előéletű, magyar állampolgár lehet, aki a tizennyolcadik életévét betöltötte, cselekvőképes, és a feladata ellátásához előírt képesítési feltételekkel rendelkezik. A segédfelügyelő önálló intézkedési jogosultsággal nem rendelkezik, közterületen és külterületen végzett munkáját kizárólag az előző bekezdésében meghatározott személyek jelenlétében és utasítása szerint végezheti. A segédfelügyelő önállóan jogosult a helyi közutak, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutak, terek, parkok és egyéb közterületek esetében a díjfizetési kötelezettség teljesítésének ellenőrzésére, a díj- és pótdíjkövetelés érvényesítésére.

Az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek által alkalmazható intézkedések:

1. Épület, létesítmény és egyéb vagyontárgy őrzése, jogellenes cselekmény folytatásának megakadályozása.
2. A tetten ért személy visszatartása.
3. Dolog ideiglenes elvétele.
4. Igazoltatás.
5. Ruházat, csomag és jármű átvizsgálása, valamint jármű feltartóztatása.
6. A tetten ért személy előállítása.

2.7. Rendészeti tevékenységet végző civil szervezetek

A Polgárőrség

A közbiztonság és a közrend fenntartásában részt venni kívánó, a környezetük biztonságáért felelősséget érző állampolgárok számára a polgárőrség nyújt cselekvési lehetőséget.

Tevékenységét a polgárőrségről és a polgárőri tevékenység szabályairól szóló 2011. évi CLXV. törvény határozza meg. A polgárőri szolgálat ellátásának rendjével kapcsolatos részletes szabályokat az Országos Polgárőr Szövetség által kiadott szolgálati és etikai szabályzat állapítja meg.

Polgárőr az a

18. a) 18. életévét betöltött,
19. b) cselekvőképes és
20. c) büntetlen előéletű személy lehet, aki nyilatkozatával önként vállalja a polgárőri szolgálat ellátását és magára nézve kötelezőnek ismeri el a fent említett szabályzatokat.

A polgárőr a polgárőri szolgálat ellátása során hatósági jogkörrel nem rendelkezik, a Rendőrségről szóló törvényben meghatározott kényszerítő eszközt - a 2011. évi CLXV. törvényben meghatározottak kivételével - nem alkalmazhat. Köteles az eljárása által érintett személyek emberi méltóságát és alapvető jogait tiszteletben tartani.

A polgárőr szervezetek típusai:

1. a) a polgárőr egyesület,
2. b) a területi polgárőr szövetség, valamint
3. c) az Országos Polgárőr Szövetség.

A polgárőr egyesület alapfeladatként a helyi közrend és közbiztonság védelme, valamint a bűnmegelőzésben való közreműködés érdekében közterületi járőrszolgálatot, figyelőszolgálatot, a közúti baleset helyszínén, valamint bölcsőde, óvoda, általános és középiskola közvetlen közelében jelzőőri tevékenységet lát el.

A polgárőr egyesület az alapfeladatokon túlmenően kiegészítő feladatként önkéntesen közreműködhet például:

• a katasztrófák elleni védekezésben és a helyreállításban, az újjáépítés feladataiban,
• a baleset-megelőzési, és a közlekedésbiztonsági feladatokban,
• a lakosság és az önkormányzatok közötti kapcsolat erősítésében,
• az önkormányzati vagyon megóvásában,
• a rendezvények helyszínének biztosításában.

Területi polgárőr szövetségnek minősül a polgárőr egyesületek olyan szövetsége, amelyet azonos megyében (fővárosban) székhellyel rendelkező polgárőr egyesületek alkotnak, a 2011. évi CLXV. törvényben meghatározott feladatokat látja el és az Országos Polgárőr Szövetség tagja. Megyénként, illetve a főváros területén kizárólag egy területi polgárőr szövetség működhet.

Az Országos Polgárőr Szövetség az önkormányzás elvén alapuló közhasznú jogállású köztestület. Az Országos Polgárőr Szövetség az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv központi szervével együttműködési megállapodást köt. Az Országos Polgárőr Szövetség legfelsőbb szerve az öt évre választott, a polgárőr egyesületek és a területi polgárőr szövetségek képviselőiből álló küldöttgyűlés.

II/1. Magyarország biztonsági stratégiája

MAGYARORSZÁG NEMZETI BIZTONSÁGI STRATÉGIÁJA

„Jelen stratégia rendeltetése, hogy az értékek és érdekek számbavétele, valamint a biztonsági környezet elemzése alapján meghatározza azokat a nemzeti célokat, feladatokat és átfogó kormányzati eszközöket, amelyekkel Magyarország a nemzetközi politikai, biztonsági rendszerben érvényesíteni tudja nemzeti biztonsági érdekeit.”

A biztonság az élet minden területén első számú szempontként és perspektívaként kell, hogy megjelenjen. A jólét alapvető feltétele a biztonság, amelyet ma már inkább a magas szintű biztonság kifejezése vált fel. Társadalmi viszonylatban a fenyegetések minden egyes formájának elhárítását a komplex biztonság fogalma ötvözi magában. Magyarországon ennek szellemében kidolgozott Nemzeti Biztonsági Stratégia célja, hogy a felmerülő kockázatokat az ország képes legyen kezelni. Magyarországon a Nemzeti Biztonsági Stratégia írásba foglalására először 2002-ben került sor, amit egy 2004-es változata követett. Az ország alaptörvénye, a NATO 2010-ben elfogadott új stratégiai koncepciója, valamint a kibontakozó gazdasági válság eredménye indokolta az új Nemzeti Biztonsági Stratégia kidolgozását. Az így elkészült stratégia három nagyobb szegmens számára állít fel koncepciókat. Elsősorban az államigazgatásnak, amelynek egyfajta iránymutatást és célkitűzést prognosztizál, másodsorban a nemzetközi partnerek számára, amelynek függvényében írásba foglalja a hazai és a világ biztonsági kihívásait, azokkal kapcsolatos célokat és az arra adott válaszokat. A harmadik célcsoportot képezi a társadalom civil szférája, a sajtó, valamint a hazai közvélemény, illetve mindezek tájékoztatása. Ebből következik, hogy az elkészült Nemzeti Biztonsági Stratégia konkrétumokra épülő pontos megfogalmazású, hasznosítható és realizálható célkitűzéseket tartalmazó, továbbá a célcsoportok számára közérthető nyelvezetű kell, hogy legyen.

Nemzetközi szinten az országok között létrejött kapcsolat egyfajta kölcsönös függőséget (gazdasági függőséget és sebezhetőséget) eredményezett, amelynek következtében biztonságuk, kiszámíthatóságuk, szuverenitásuk sem tekinthető stabilnak. Ennek kapcsán egy államnak célja, hogy a gazdasági függőség mellett meg tudja őrizni a nemzetközi mozgásterét és szuverenitását (elhatárolódását). A Nemzeti Biztonsági Stratégia alapvető céljaként jelenik meg az országvédelem alapjaival való rendelkezés arra az esetre, amikor váratlan helyzet bekövetkeztekor saját erőforrásra támaszkodó megoldások szükségesek. Mindezen felül hozzá kell járulni a szövetségi keretek körébe tartozó nemzetközi válságkezelő és stabilizációs műveletekhez. A 2012-ben lefektetett új Nemzeti Biztonsági Stratégia11 olyan alapdokumentumként kezelhető, amelynek feladata a biztonság minden dimenziójának feltérképezése, az ott keletkezett kihívások, célok megfogalmazása és az azokra adott végrehajtási válaszreakciók definiálása. A különböző biztonság-kockázati szférán (gazdasági, politikai, társadalmi, környezeti biztonság) kívül megjelennek az „új típusú” kihívások, mint a szélsőséges csoportok, szervezetek, kábítószerkereskedelem, szervezett bűnözés. Mindinkább előtérbe kerül és a korábbi évekhez képest jóval nagyobb hangsúlyt kap a környezeti biztonság fogalma. Ide sorolható a klímaváltozás, a globális felmelegedés, ipari katasztrófák és azok hatásai. Reflektorfénybe kerül a civil válságkezelés feladataira való felkészülés. A Nemzeti Biztonsági Stratégiában foglaltak tartalmi szemszögből elkülöníthetők az állam objektív és a társadalom, vagy egyén szubjektív biztonságfelfogása. A Nemzeti Biztonsági Stratégia logikai felépítése alapján 4 egységre tagolható: I. Magyarország biztonságát nemzetközi irányból befolyásoló környezeti tényezők, amellyel szemben fogalmazódnak meg a felállítandó – érdekérvényesítő – képességek. A biztonság fogalmának átfogóbb értelmezésén túl nagy hangsúlyt kap a globalizáció, a tartós fenntartható biztonság és stabilitás a válságkezelésben, az elhúzódó gazdasági válság hatásai és annak kezeléséhez szükséges képességek számba vétele. Magyarországot közvetlen környezetéből még kockázat formájában sem fenyegeti katonai konfliktus, azonban a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság megjelenésével együtt számolnia kell a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedéséből fakadó kockázatokkal. II. Magyarország nemzeti céljai és nemzetközi tevékenységei, amelyeket biztonságpolitikai értékek és érdekek határoznak meg. Magyarország alapvető biztonsági érdekeinek (stabilitás, gazdasági, kulturális, társadalmi fejlődés, nemzetközi béke, demokrácia és biztonság) felsorakoztatása mellett kihangsúlyozódik az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ)12 nemzetközi békében és európai stabilitásban játszott szerepe. Ebben a fejezetben kerül kijelentésre annak ténye, miszerint „Magyarország biztonságpolitikájának alapvető keretét a NATO és EU-tagság jelenti.” Ugyanitt kerül hangsúly az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkére, amely mint alappillér van jelen Magyarország biztonságának kollektív védelme terén. Ennek értelmében „a Felek megegyeznek abban, hogy egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek és ennélfogva megegyeznek abban, hogy ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke által elismert jogos egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva, támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Féllel egyetértésben, azonnal megteszi azokat az intézkedéseket – ideértve a fegyveres erő alkalmazását is, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart.”13 III. Az országra biztonsági kockázatot jelentő fenyegetések és veszélyek. Hazánk meghatározó feladatának tartja, nem csak a saját biztonságunk erősítését, hanem szövetségeseink biztonságához való aktív hozzájárulást is. Lépéseket kell tenni a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris tömegpusztító fegyverek hordozóeszközeik és előállításuk megakadályozásában. E fejezetben helyet kap még a globális fenyegetést jelentő terrorizmus mellett a pénzügyi biztonság, kiberbiztonság, energiabiztonság, a természeti és ipari katasztrófák veszélyhelyzeteire adható reagálások, valamint a globális éghajlat és környezetváltozás. A szervezett bűnözés és e mellett a kábítószer-kereskedelem egyre növekvő – a biztonságot befolyásoló – veszélyességi faktorként jelenik meg hazánkban, mind a mellett, hogy számolni kell még a migrációval és szélsőséges csoportokkal együtt jelentkező köz- és nemzetbiztonsági kockázati tényezővel. IV. A fent taglaltakra adható elvárások, ajánlások és azok kormányzati végrehajtása. Az ország biztonságának erősítése érdekében politikai és gazdasági stabilitásra kell törekedni és mindezek mellett megfelelő forrásokat kell biztosítani az ország és állampolgárai védelmére. Előtérbe kerül a Magyarország szuverenitását alapintézményként szavatoló Magyar Honvédség, annak feladata, a vele szemben támasztott követelmények, elvárások, célok és a végrehajtás eszközei. Végezetül a Nemzeti Biztonsági Stratégia hazánk szuverenitás és alkotmányos rendjének védelme érdekében meghatározza a magyar hírszerzés és elhárítás stratégiai feladatait, azok céljait, végrehajtását. A 2004-ben alapdokumentumként felállított Nemzeti Biztonsági Stratégia felülvizsgálatát főképp a globális téren, valamint hazánk közvetlen biztonsági környezetében bekövetkezett változások indokolták. A NATO – a már említett – 2010-ben kiadott új Stratégiai Koncepciója alapvetően tette szükségszerűvé a magyar dokumentum felülvizsgálatát, követve az EU és NATO tagállamok gyakorlatát. Az EU fent említett Lisszaboni Szerződése is megerősítette ennek időszerűségét. Kijelenthető, hogy az újonnan elfogadott Nemzeti Biztonsági Stratégia fő vonalaiban követi a korábbi stratégiát, azzal a különbséggel, hogy számba veszi a fent említett dokumentumokban és más országok stratégiájában foglaltakat. Nagy hangsúly szegeződik a regionális együttműködésre, komplexitásra, egyfajta nemzetközi biztonsági összhangra, valamint a távoli biztonságra veszélyt jelentő kockázatok feltérképezésére.

ÖSSZEGZÉS

A biztonság fogalmát már számos esetben és számos államban igyekeztek meghatározni, körülírni, azonban ahogy a fentiekben láthattuk, egy olyan komplex dologról van szó, amely teljes egészében csak nagyon kevés esetben és pillanatban valósulhat meg. Az élet bármely területén és bármikor kialakulhat veszélyforrás, amely a biztonságot hivatott redukálni, így ennek tükrében kijelenthető, hogy tökéletes biztonság nem létezik. Mindezek ellenére az államoknak alapvető feladata a békés létformának, az állampolgárok biztonságának, függetlenségének mind hazai, mind pedig nemzetközi szinten történő kivívása és a biztonságot veszélyeztető kihívásokra való hatékony reagálás.

II/1. Magyarország biztonsága és biztonsági stratégiája

„Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése (Magyarország Alaptörvénye)

A biztonság Komplex, átfogó fogalom, számtalan értelmezése ismert.

A biztonság az állam és a társadalom érdekeinek, értékeinek, az ország területének és a lakosságának küldő és belső veszélyektől, fenyegetésektől mentes állapota.

A biztonság napjainkban jelentősen felértékelődött, a politika szerves részét képező, több összetevős kategória. Számos területe ismert, magában foglalja a társadalmi, a gazdasági, a politikai, a környezeti, a honvédelmi biztonságot, a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot.

A biztonságpolitika állami funkció, a mindenkori kormányzati politika szerves része. Végső célja a társadalom alapvető értékeinek és érdekeinek védelme, az ehhez szükséges eszközrendszer kialakítása, működtetése.

Jogszabályok, amelyek meghatározzák:

1. Magyarország Alaptörvénye,
2. A Kormány 1035/2012. (II.21.) határozata. Magyarország Nemzeti Biztonság Stratégiájáról.

1.pont: Jelen stratégia rendeltetése, hogy az értékek és érdekek számbavétele, valamint a biztonsági környezet elemzése alapján meghatározza azokat a nemzeti célokat, feladatokat és átfogó kormányzati eszközöket, amelyekkel Magyarország a nemzetközi politikai, biztonsági rendszerben érvényesíteni tudja nemzeti biztonsági érdekeit.

2.pont: A biztonság fogalma egyre átfogóbb értelmezést nyer. A folyamatosan változó biztonsági környezetben a kihívások, kockázati tényezõk és fenyegetések ma már több síkon – az egyének, közösségek, államok és régiók szintjén, valamint globális szinten – jelennek meg, és az egyének, kormányzati és nem kormányzati szervezetek, valamint transznacionális szereplõk széles körét érintik. Mára elengedhetetlenné vált a biztonság politikai, katonai, gazdasági és pénzügyi, társadalmi, ezen belül emberi és kisebbségi jogi, valamint környezeti dimenziójának együttes kezelése. Ugyanakkor a 21. században a biztonság katonai szegmense is új hangsúlyokkal jelenik meg. Egyre inkább elõtérbe kerülnek azok a biztonságpolitikai kihívások, amelyek kezeléséhez átfogó és összehangolt politikai, gazdasági és – szükség esetén – katonai fellépésre van szükség

Magyarország helye és biztonságpolitikai érdekei a világban

Magyarország egyetlen országot sem tekint ellenségének, vitás kérdéseit az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Alapokmányának elveivel és a nemzetközi jog normáival összhangban, békés eszközökkel kívánja rendezni.

Magyarország alapvetõ értékének tekinti az olyan egyetemes és egymással szoros összefüggésben álló értékeket, mint a béke, a biztonság, az államok szuverenitása és területi épsége, a demokrácia és a jogállamiság, az emberi és azon belül a kisebbségi jogok, valamint az alapvetõ szabadságok tiszteletben tartása. A biztonság átfogó értelmezése révén értékeink és azok védelme határozzák meg biztonságpolitikai érdekeinket és céljainkat

Közbiztonság:

A közbiztonság sokat használt, és sokféleképpen definiált fogalma a rendészetnek.

Felfogásunkban közbiztonságon – a biztonság ugyancsak lényeges összetevőjeként, szervesen kapcsolódva a közrend (belső rend) megfogalmazásához – az alkotmányos rendnek és az arra épülő jogrendnek megfelelő működését értjük. Azaz a közbiztonság nem más, mint a társadalom tagjai személy- és vagyonbiztonságának állam általi garantálása és megvalósulása.

A közbiztonság a biztonsághoz képest szűkebb kategória, elsősorban az állami szerveket, ezen belül a rendészeti szerveket, valamint az állampolgárokat érinti.

A modern európai felfogás szerint a közbiztonság olyan kollektív társadalmi termék, amely az egyének és közösségeik tevékenységéből, az állami szervek hatósági intézkedésiből, a polgárok önvédelmi képességei és a vállalkozói piac nyújtotta szolgáltatások együtteséből alakul ki.

A közbiztonság tehát olyan állapot, amelyben az állampolgárok ismerik a jogszabályokat, azokat betartják (objektív közbiztonság), és bíznak abban, hogy az állam a jogok gyakorlását és a kötelezettségek teljesítését akadályozó magatartásokkal szemben közvetlenül, állami kényszerrel is fellép (szubjektív közbiztonság).

A rendészeti igazgatás a közbiztonságot a jogellenes magatartásokkal szemben hatósági kényszerrel oltalmazza, védelmezi. A közbiztonság olyan érték, amelynek a védelmezéséhez az alapvető emberi jogok korlátozása is indokolt lehet.

A közbiztonságot veszélyeztető magatartások tilalmát elsősorban a szabálysértési- és a büntetőjog tartalmazza.

A társadalmat, illetve annak rendjét érintő fenyegetések hatásos elhárításához kollektív munkára van szükség, erre tekintettel a közbiztonság egyben kooperációs termék is. Különösen a városi közbiztonsági modellek kialakításában kapnak jelentőséget és válnak hangsúlyosan fontossá az önkormányzat, a rendőrség, a biztonsági vállalkozások, illetve a civil (társadalmi) önvédelmi egyesületek együttes partneri viszonya.

2015. évi XLII. törvény (új HSZT) 3. §.

„A szolgálati viszony alanyai a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kötelesek eljárni és kölcsönösen együttműködni. Kötelesek egymást tájékoztatni minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy változásról, amely a szolgálati viszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.”

Az együttműködés irányát tekintve lehet:

• nemzetközi,
• államon belüli
• szervek közötti (külső)
• szerven belüli

Nemzetközi együttműködés

A  központi  szerv  képviseli  a  rendőrséget  a  nemzetközi  rendvédelmi  szervezetekben, különösen  a  Bűnügyi  Rendőrség  Nemzetközi  Szervezetében  (Interpol),  az  Európai Rendőrségi Hivatalban (Europol), valamint – ha a miniszter másként nem rendelkezik – a két - és  többoldalú  nemzetközi  szerződéseken  alapuló  rendészeti  tárgyú  nemzetközi kapcsolatokban.

Államon belüli, szervek közötti (külső) együttműködés A belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv és a terrorizmust elhárító szerv - külön  törvényben  meghatározottak  szerint - önállóan  jogosultak  a tevékenységükkel  összefüggő  feladatokat  ellátó  társszervekkel  való  együttműködésre, kapcsolattartásra,  valamint  e  szervek  nemzetközi  szervezetei  tevékenységében  való közvetlen részvételre.

Szerven belüli együttműködés

(ORFK, NVSZ, TEK között):

Az  általános  rendőri  feladatok  ellátására  létrehozott  szerv  nyilvántartásaiból  a  belső bűnmegelőzési  és  bűnfelderítési  feladatokat  ellátó  és  a  terrorizmust  elhárító  szerv feladatainak  teljesítéséhez  kérhet  adatot.  Az  adattovábbítás  jogszerűségéért  és pontosságáért az a szerv felel, amelyik az adatot továbbította.

Ha az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv, a terrorizmust elhárító szerv vagy a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv feladatellátása során  hatáskörébe  nem  tartozó  bűncselekményre  utaló  információ  birtokába  jut,  azt haladéktalanul köteles átadni a hatáskörrel rendelkező szervnek.

A Rendőrség együttműködése más szervekkel járőrszolgálat során

A járőrözés a közterületek és nyilvános helyek, a határterület és - jogszabályban meghatározott esetekben - a határterületen kívüli területek rendőri vagy határrendészeti ellenőrzésének, továbbá a határőrizetnek az egyik formája. A járőrözés során egy vagy több rendőr előre meghatározott körzetben, területen vagy útvonalon, valamint menetvonalon  űnügyi, közrendvédelmi, határrendészeti, közlekedési, továbbá vízi rendészeti feladatotó lát  el,  ellenőrzi  a  jogszabályok  betartását,  végzi  a  jogellenes cselekmények megelőzését, felderítését, megszakítását és az elkövetők elfogását.

A rendőr a mellé - közös végrehajtást igénylő feladat esetén - járőrtársként beosztott katonai rendésszel, büntetés - végrehajtási őrrel, pénzügyőrrel, az Európai Unió jogi aktusa vagy  nemzetközi  szerződés  alapján  más  állam  rendvédelmi  szervének  tagjával, közterület - felügyelővel,  fegyveres biztonsági  őrrel,  illetve  polgárőrrel  együttműködve látja el a járőrözést. Ha a feladat jellege megkívánja, a rendőr járőrtársként osztható be katonai rendészeti járőrözésre.

A Rendőrség és a Katasztrófavédelem együttműködése

A védekezés megvalósítás a funkcionális szervek együttműködésével valósítható meg.

Az együttműködés  célja  a  védekezésben  résztvevő  valamennyi  szervezet tevékenységének  hely, idő  és  feladat  szerinti  összehangolása, a   katasztrófakáros  következményeinek megelőzése, következmények továbbterjedésének megakadályozása, kiküszöbölése vagy csökkentése, a következmények felszámolása és az eredeti helyzet visszaállítása.

A  feladatainak  hatékony  megvalósítása,  a  részt  vevő  szervek,  szervezetek, megóvása

érdekében az együttműködést meghatározza:

- katasztrófa típusa,

- katasztrófa elleni védekezés időszaka,

- végrehajtandó feladatok jellege, terjedelme.

Az együttműködés megszervezése során rögzíteni kell:

- a védekezés vezetőjét,

- egyes időszakokban a feladatok végrehajtásának rendjét,

- a védekezésbe bevont szervezetek alkalmazásának rendjét.

A Rendőrség  az  elsődleges  beavatkozók  egyike,  feladata  a  kárhelyszín  lezárása,  a forgalom  biztosítása,  ellenőrző - átengedő  pontok  (EÁP)  létrehozása,  a  lakosság tájékoztatása, a bejelentett események továbbítása az illetékesnek. Kitelepítés esetén a hátrahagyott értékek őrzése, útvonalak biztosítása.

Katasztrófa helyszínén a rendőr az elhárításra jogosult hatóságok és szervek megérkezéséig intézkedik

• a közbiztonság és az adott helyzetben elvárható rend fenntartására, valamint ennek helyreállítására,
• a helyszín,  valamint  a  helyszínre  érkező  különböző  mentőegységek  zavartalan munkájának biztosítására, továbbá
• közreműködik a  forgalom  lezárásában  és  elterelésében,  valamint  az  élet - és vagyonmentésben.

A katasztrófa elleni védekezés során a rendőr közreműködik

- a lakosság és a határforgalomban résztvevők tájékoztatásában,

- a  végrehajtandó  személyi  és  anyag,  jármű  vegyi - sugármentesítési  feladatok biztosításában, az egészségügyi és a járványügyi rendszabályok betartatásában,

- a  veszélyes  szállítmányok  kiömlése,  szivárgása  esetén  a  riasztási  és  biztosítási feladatokban,  a  sugárzó  anyagok  felfedezése  esetén  meghatározott  eljárásban, valamint

- a szomszédos országok területéről átsodródó mérgező vagy sugárszennyezett felhők esetén  a  riasztásban,  a  szükséges,  a  védekezés  hatékonyságát  növelő  intézkedések megtételében.

Az  általános  rendőrségi  feladatok  ellátására  létrehozott  szerv  katasztrófa  vagy  annak veszélye esetén soron kívül biztosítja

- a mentő és segítő erők államhatáron történő átkelését, felvezetését, határátléptetését,

- a  nemzetközi  polgári  védelmi,  valamint  a  katasztrófavédelemben  részt  vevő  erők, eszközök  határterületen  történő  mozgását,  továbbá  az  egyszerűsített  vagy  a határátkelőhelyen kívüli átléptetését, valamint

- az  államhatár  veszélyeztetett  szakaszának  lezárását,  továbbá  a  rendészeti  célú határbiztosítási feladatok végrehajtását.

A Rendőrség és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal együttműködése

Az ország gazdasági működésének  elengedhetetlen  feltétele,  hogy  az  állami  kiadások fedezésére  bevételeket  biztosítson,  mely  igényét  hagyományosan  adókból,  vámokból, bírságokból elégíti ki. Ezt a feladatot történelmileg az erre a célra létrehozott adó, illetve vámhatóság látja el.  Mindamellett indokolt,  hogy  egyes  pénzügyi  és  más  kapcsolódó bűncselekmények  felderítése  hatékonyan  történjen  az  erre  a  célra  létrehozott  bűnügyi szervezetrendszer segítségével.

A vámszervezet szervei és más, a nemzetközi áruforgalom szabályozásának ellenőrzésében illetékes hatóságok, intézmények valamint polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek kötelesek hivatalos eljárásuk során együttműködni.

A vámszervezet nyomozó szervei és a rendőrség bűnügyi szervei a büntetőeljárásról szóló törvényben, valamint a rendőrségi törvényben meghatározott hatáskörükben eljárva kötelesek együttműködni, és kötelesek egymást a bűnmegelőző és felderítő tevékenységgyakorlása során támogatni.

A Rendőrség és a Büntetés-végrehajtás együttműködése:

A büntetés-végrehajtási szervezet a közrend és a közbiztonság, az élet- és vagyonbiztonság súlyos sérelme vagy annak közvetlen veszélye esetén, az intézkedésre jogosult rendvédelmi szerv kérésére - a büntetés-végrehajtás biztonságának a veszélyeztetése nélkül - segítséget nyúlt a közrendvédelmi feladatok ellátásához.

A büntetés-végrehajtási szervezet a jogszabályok keretei között együttműködik a fogva tartás körülményeinek a figyelemmel kísérésére, a szabadulás után a társadalomba való beilleszkedés elősegítésére a Rendőrséggel. a rendőrfőkapitányok és a bv. intézetek együttműködési tervet dolgoznak ki.

Az együttműködés főbb területei:

• a bűnmegelőzés erősítése, a fogvatartottak további bűncselekmények elkövetésétől való visszatartása,
• a szabadságvesztés letöltése megkezdése előtt, vagy annak időtartama alatt elkövetett bűncselekmények felderítése,
• az igazgatásrendészeti értesítési és adatszolgáltatási feladatok teljesítése,
• az intézetek rendjére, biztonságára fokozottan veszélyes cselekmények (fogolyszökések, fogolyzendülések, terrorcselekmények) és más bűncselekmények megelőzése, felderítése, megakadályozása és felszámolása,
• a személyi állomány képzése, kiképzése, továbbképzése.

A Rendőrség a rá háruló feladatokat eredményesen a jogszabályok által együttműködésre kijelölt erők igénybevételével tudja csak megoldani. Az együttműködés biztosítja azt, hogy az állam belső rendje, a közbiztonság védelme és fenntartása érdekében az  erre hivatott szervek eredményesen, a társadalom, a közvélemény megelégedésére tudjanak tevékenykedni.

A koordinált tevékenység növeli e szervek iránti bizalmat, és elősegíti az együttműködésben résztvevő munkájának elismerését.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) és Vám- és Pénzügyőrség (VP) integrációjaként jött létre 2011. január 01-jével.

 A hivatal felállításának célja az állami adóhatósági és vámhatósági feladatok ellátásának

• minőségi, hatékonysági javítása, átláthatóságának fejlesztése, költségtakarékosság, a feladatok ellátásához szükséges információ áramlás korszerű biztosítása.
• Egységes elvek alapján működő,  egységes  irányítású  szervezet  kialakításával  a költségvetési bevételek biztosítása,
• Pénzügyi és egyes más bűncselekményeket hatékonyan és eredményesen felderítő bűnügyi szervezetrendszer kialakítása.

A NAV-ot létrehozó fontosabb jogszabályok:

• évi CXXII. törvény,
• a 273/2010 (XII.9.) Kormányrendelet,.valamint
• a Nemzetgazdasági miniszter 15083/2011.sz. határozata, mely a NAV által használható kényszerítő eszközöket határozza meg.

A NAV szervezeti felépítése:

Jogállása:

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal jogállása, szervezeti keretei:

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal jogi személyiséggel rendelkező, államigazgatási és fegyveres rendvédelmi feladatokat is ellátó kormányhivatal, melynek felügyeletét a miniszterelnök által kijelölt miniszter látja el.

Önállóan  működő  és  gazdálkodó  központi  költségvetési  szerv,  amely  a  központi költségvetésben önálló fejezetet képez.

Központi szervei:

o Központi Hivatal,

o bűnügyi főigazgatóság,

o informatikai feladatokat ellátó intézetek,

o a humánerőforrás- fejlesztési feladatokat ellátó intézet

Irányítása:

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetői:

• A NAV vezetője a kijelölt miniszter javaslatára a miniszterelnök által határozatlan időre kinevezett elnök.    Központi Hivatalt közvetlenül  vezeti, ellátja  a jogszabály által hatáskörébe utalt feladatokat, szolgálati elöljárója a NAV hivatásos állományú tagjainak.
• Elnökhelyetteseit és gazdasági vezetőjét  határozatlan  időtartamra  a  NAV  elnöke nevezi ki.

Az  elnökhelyettesek támogatására    (elnökhelyettesenként    legfeljebb két) szakfőigazgató nevezhető ki.

• A bűnügyi főigazgatóság,  az  informatikai  feladatokat  ellátó  intézetek,  a humánerőforrás- fejlesztési feladatokat ellátó intézet, valamint a középfokú adóztatási szervek és a középfokú vámszervek vezetője a kinevezett főigazgató. Javaslatára a szakmai tevékenység irányításában főigazgató-helyettes(ek) vehet(nek) részt.

Személyi állománya:

A NAV személyi állománya

• kormánytisztviselőkből,
• kormányzati ügykezelőkből,
• szolgálati viszonyban álló, hivatásos állományú tagokból (pénzügyőrök) és munkavállalókból áll.

Tevékenységi köre:

A  NAV  az  állami  adó- és  vámhatósági  feladatokat  összevontan,  közös  szervezet keretein belül látja el.

Négy fő tevékenységi köre:

1. Adóigazgatás,
2. Vámigazgatás,
3. Bűnügyi tevékenység,
4. a szakmai tevékenységet támogató informatika.

Feladata: az államot megillető bevételek teljes körű kontrollja és védelme az adó- , a vám- és a büntetőjog eszközeivel.

Nemzeti Adó- és Vámhivatal kiemelt feladatai:

• vám- és jövedéki ellenőrzési tevékenység
• adó- és pénzügyi ellenőrzési tevékenység
• bűnüldözői munka hatásfokának növelése
• az adózók színvonalas, naprakész tájékoztatása
• az adózással kapcsolatos jogkövető  magatartás  elősegítése  gyors,  korszerű  és ügyfélbarát szolgáltatások révén fő feladatai:
• a részben vagy  egészben  a  központi  költségvetés,  a  Nyugdíjbiztosítási  Alap,  az Egészségbiztosítási  Alap  vagy  az  elkülönített  állami  pénzalap javára  teljesítendő kötelező befizetés,
• a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére juttatott támogatás, adó- visszaigénylés vagy adó- visszatérítés,
• a közösségi vámjog  végrehajtásáról  szóló  törvény  hatálya  alá  tartozó  kötelező befizetések  megállapítása,  beszedése,  nyilvántartása,  végrehajtása,  visszatérítése, kiutalása  és  ellenőrzése,  feltéve,  ha  törvény  vagy  kormányrendelet  eltérően  nem rendelkezik.

A NAV ellátja továbbá a jogszabály által a hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.

A  NAV  felhatalmazott  szervei  a bűnmegelőzési, bűnüldözési, felderítési és nyomozási feladataik teljesítése érdekében

1. informátort, bizalmi személyt vagy a NAV-val titkosan együttműködő más személyt vehetnek igénybe,
2. az eljárás  céljának  leplezésével  (puhatolás)  vagy  a  kilétét  leplező  fedett  nyomozó igénybevételével információt gyűjthetnek, adatot ellenőrizhetnek,
3. saját személyi állományuk, valamint a velük együttműködő személy és a pénzügyi nyomozói jelleg leplezésére,  védelmére  fedőokiratot  állíthatnak  ki,  használhatnak  fel, fedőintézményt hozhatnak létre, és tarthatnak fenn,
4. a  bűncselekmény  elkövetésével  gyanúsítható  és  vele  kapcsolatban  lévő  személyt, valamint  a  bűncselekménnyel  kapcsolatba  hozható  helyiséget,  épületet  és  más objektumot,   terep- és  útvonalszakaszt,  járművet,  eseményt megfigyelhetnek,  arról információt  gyűjthetnek,  az  észlelteket  hang,  kép,  egyéb  jel  vagy  nyom  rögzítésére szolgáló technikai eszközzel (a továbbiakban: technikai eszköz) rögzíthetik,
5. a bűncselekmény elkövetőjének leleplezésére vagy a bizonyítás érdekében, indokolt esetben – sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó – csapdát alkalmazhatnak,
6. mintavásárlás végzése  érdekében  informátort,  bizalmi  személyt,  a  felhatalmazott szervekkel titkosan együttműködő más személyt vagy  fedett nyomozót, továbbá – az ügyész engedélyével – álvásárlás, bizalmi vásárlás, bűnszervezetbe való beépülés, illetve – a    §  18  rendelkezéseinek  figyelembevételével – ellenőrzött  szállítás  folytatása érdekében fedett nyomozót alkalmazhatnak
7. ha a  bűncselekmény megelőzésére,  felderítésére,  az  elkövető  elfogására,  kilétének megállapítására nincs más lehetőség, a sértettet szerepkörében

• életének, testi épségének megóvása érdekében
• pénzügyi nyomozó
• ide nem értve a nem hivatásos pénzügyi nyomozót
• igénybevétel ével helyettesíthetik.

Nemzeti Adó- és Vámhivatal feladatainak tételes leírását a 2010. évi CXXII. törvény (13. §, 14.§) tartalmazza.

1995. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról

 A nemzetbiztonsági szolgálatok az állam fennmaradása és sikeres működése érdekében nélkülözhetetlen szervezetek, mert nemcsak hozzájárulnak az állam belső és külső biztonságának garantálásához, valamint az ország értékeinek védelméhez, hanem jelentős mértékben támogatják az állam érdekeinek érvényre juttatását is. Ezek a szervezetek képesek előre jelezni és azonosítani a biztonságot fenyegető tényezőket annak érdekében, hogy az állam – elsősorban erőszakszervezeteinek felhasználásával megelőzze – megakadályozza vagy csillapítsa azok kedvezőtlen hatásait. Emellett hozzájárulnak ahhoz, hogy az állami felső vezetés olyan döntéseket hozhasson, amelyek az adott helyzetben a legelőnyösebb az ország számára.

 Az államok biztonságát garantáló szervezetek között a nemzetbiztonsági szolgálatokat alapvetően az különbözteti meg más kormányzati, többségében rendvédelmi szervezetektől, hogy a biztonság garantálásában a fő eszközük az információ.

 A nemzetbiztonsági rendszerben mindegyik (törvényhozói, végrehajtói, bírói és államfői) hatalmi ág jelen van. A rendszer összetevőit az alábbi csoportokra lehet bontani:

• irányító/felügyelő testületek vagy személyek;
• koordináló testületek;
• ellenőrző fórumok;
• nemzetbiztonsági szolgálatok.

 A rendszer utolsó elemei a nemzetbiztonsági szolgálatok, amelyek jellegét vizsgálva, azokat több csoportra lehet osztani:

• hírszerző szervezetek; · elhárító szervezetek; · önálló (technikai) adatszerző szervezetek; · koordináló-irányító testületek; · nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező testületek; · adatvédelmi szervezetek; · (integrált) hírszerző–elhárító szervezetek, · valamint a fentiek bármilyen kombinációja

A nemzetbiztonsági szolgálatok felügyelete

A nemzetbiztonsági szolgálatok irányítását és felügyeletét néhány kivétellel a kormányok, illetve funkcionális parlamenti bizottságok látják el, ami összhangban van azzal a megállapítással, hogy a szolgálatok alapvetően kormányzati szervezetek

 Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok

négy országos hatáskörű szerv:

1. a Nemzetbiztonsági Hivatalt,
2. az Információs Hivatalt,
3. a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot (a továbbiakban együtt: Szolgálatok)
4. Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ. (TIBEK)

Szolgálatok a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény alapján, a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ pedig a 2016. évi LXIX. törvény alapján végzik alaptevékenységüket. A nemzetbiztonsági szolgálatok törvényben meghatározott feladatuknál és hatáskörüknél fogva speciális eszközrendszerük felhasználásával védik a Magyar Köztársaság érdekeit, így különösen az ország szuverenitását, belső alkotmányos rendjét, ellátják a hatáskörükbe tartozó államhatalmi és kormányzati szervek és személyek védelmét, végzik a feladatkörükbe utalt bűncselekmények felderítését. A Központ szervezett bűnözés elleni fellépés céljából gyűjtött adatok tárolásával, felhasználásával és ellenőrzésének koordinációjával látja el a szervezett bűnözés megelőzésének, megszakításának, felderítése elősegítésének feladatát

Információs Hivatal (IH)

A Magyar Köztársaság polgári hírszerző szolgálataként az Információs Hivatal (IH) alapvető feladata, hogy megszerzett információi révén támogassa a kormányzat kül- és biztonságpolitikai, gazdaságpolitikai, valamint egyéb ágazati politikai céljainak megvalósulását. Ennek érdekében az IH műveleti tevékenységet folytat, információit nyílt és titkos forrásokon keresztül szerzi be. Ezek során titkos kapcsolatokat létesít, valamint technikai információszerzést is folytat. Feladata többek között a Magyarország ellen irányuló külföldi titkosszolgálati tevékenységek felderítése, valamint a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem támogatása. Mindemellett fontos megemlíteni, hogy az Információs Hivatal felelős a külföldi magyar képviseletek biztonsági védelméért is.

Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) – korábban Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH)

Feladatköre alapvetően az elhárításra koncentrálódik. Legfőbb feladata az ország és az állampolgárok biztonságát érintő veszélyek, kockázatok felderítése, megelőzése. Az IH-hoz hasonlóan nyílt és titkos forrásokat is igénybe vesz, melyeken keresztül információkat gyűjt egyebek mellett az alkotmányos berendezkedést veszélyeztető tényezőkről, a szervezett bűnözői csoportok Magyarországot érintő tevékenységéről, idegen titkosszolgálatok magyarországi törekvéseiről, működéséről. Gondoskodik a kiemelt fontosságú állami intézmények, létesítmények védelméről, valamint szintén információival segíti a terrorizmus elleni küzdelmet, a tömegpusztító fegyverek terjedése, kábítószer- és fegyvercsempészet elleni fellépést. Fontos szerepet tölt be a gazdaságbiztonság megőrzésében is. Tevékenysége során szorosan együttműködik a rendvédelmi szervekkel, valamint a többi nemzetbiztonsági szolgálattal. Elődje tulajdonképpen a Belügyminisztérium III/III-as Főcsoport-főnöksége, mely a rendszerváltásig egy centralizált szervezet keretei között működött a rendőrséggel, a hírszerzéssel és a katonai elhárítással.

Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ)

A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat egy szolgáltató szerv, egyben a harmadik polgári nemzetbiztonsági szolgálat. Alapvető feladata, hogy írásos kérésre a technikai hírszerzés eszközeivel szerzett információkkal segítse a társszervek munkáját. Speciális kommunikációs csatornákat létesít, ellátja a biztonsági okmányok védelmének hatósági felügyeletét, valamint szakértői tevékenységet is folytat.

Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ

2016.07.06-án az Országgyűlés elfogadta a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ létrehozásáról szóló törvény módosítást.

A belügyminiszter alá tartozó TIBEK feladata a nemzetbiztonságot, bűnüldözést, közbiztonságot vagy más alapvető biztonsági érdeket sértő adatok feldolgozásának, elemzésének eredményeként a lehető legátfogóbb kép összeállítása az ország terror-, illetve esetleges más fenyegetettségéről, a belső biztonsági helyzetről, a közbiztonság állapotáról. Minderről tájékoztató rendszert működtet, és értékelő jelentéseket készít a kormánynak.

A Terrorelhárítási Központ (TEK) ezentúl - a védett személyekhez kapcsolódó személyvédelmen túl - kijelölt létesítményvédelmi feladatok ellátására is jogosult lesz.

2. A büntetés-végrehajtási szervezet meghatározása

A büntetés-végrehajtási szervezet a feladatai ellátása során – az erre törvényben feljogosított szervek határozata alapján – az egyik legfontosabb alapjogot, a személyi szabadsághoz való jogot korlátozza.  A közrend és a közbiztonság fenntartása érdekében – az egyéb rendvédelmi szervekhez hasonlóan – kényszerítő eszközök alkalmazására is sor kerülhet. 

A büntetés-végrehajtási szervezet az igazságszolgáltatás rendszerébe tartozó, sajátos feladatokat ellátó, állami, fegyveres rendvédelmi szervezet. 

A büntetés-végrehajtási szervezet a feladatai törvényes ellátásával járul hozzá a közrend és a közbiztonság erősítéséhez. A büntetés-végrehajtási szervezet részére feladatot törvény határozhat meg.

A büntetés-végrehajtási szervezet működését a Kormány, a belügyminiszter útján irányítja. A büntetés-végrehajtási szervezet központi vezető szerve a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, élén a büntetés-végrehajtás országos parancsnokával. 

A büntetések és intézkedések végrehajtása felett törvényességi felügyeletet az ügyészség gyakorol. (büntetés-végrehajtási ügyész)

A büntetés-végrehajtási szervezet elhelyezkedése a fegyveres szervezetek rendszerében

A büntetés-végrehajtási szervezet feladatai 

Garanciális jellegű szabály, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet feladatait törvényben kell meghatározni. E feladatokat a 1995. évi CVII. törvény – a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvény határozza meg. 

Feladatai:

1. a) Szabadságelvonással járó büntetések végrehajtása (országos büntetés-végrehajtási intézetek – letöltő házak) Szabadságelvonással járó büntetések: szabadságvesztés (fogház, börtön, fegyház), elzárás, valamint pénzbüntetés és közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés (fogház).
2. b) Előzetes letartóztatás végrehajtása (megyei büntetés-végrehajtási intézetek) Az előzetes letartóztatás a szabadsághoz, a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogot korlátozó büntetőeljárási kényszerintézkedés, amit a büntetőeljárás eredményessége érdekében a terhelttel szemben kizárólag a bíróság jogosult elrendelni. Az előzetes letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt.
3. c) Kényszergyógykezelés végrehajtása (Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet, a továbbiakban: IMEI) A kényszergyógykezelés egy büntetőjogi intézkedés. A személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekmény elkövetőjével szemben kell alkalmazni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni.
4. d) Ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtása (IMEI) Az ideiglenes kényszergyógykezelés a büntetőeljárási kényszerintézkedések közé tartozik. Lényege a kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának bírói elvonása, jogerős ítélet nélkül. Akkor van helye, ha megalapozottan lehet arra következtetni, hogy a terhelt kényszergyógykezelését el kell rendelni.
5. e) Szabálysértési elzárás végrehajtása (végrehajtására kijelölt intézetek) A szabálysértési elzárás végrehajtása alatt a kiszabott elzárást, a pénzbírság, a helyszíni bírság, illetve közérdekű munka helyébe lépő szabálysértési elzárás végrehajtását kell érteni.
6. f) A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelői feladatok végrehajtása

e feladatok:

• a feltételes szabadsággal összefüggésben készítendő pártfogói vélemény elkészítése
• meghatározott esetekben környezettanulmányok elkészítése
• a gondozás és az utógondozás keretében végzett reintegrációs tevékenység
• a feltételes szabadság tartama alatti pártfogó felügyelet végrehajtása

Fogalmak 

A büntetés-végrehajtási szervezet az igazságszolgáltatás rendszerébe tartozó, sajátos feladatokat ellátó állami, fegyveres rendvédelmi szerv. 

Önálló jogi személy: Olyan jogi személyiséggel bíró szervezet, amely törvényben meghatározott rend alapján jött létre, állami nyilvántartásba vették, társadalmilag elismert céllal keletkezett, valamint állandó, elkülönült szervezettel és elkülönült vagyonnal rendelkezik, illetőleg önálló vagyoni felelőssége van. 

A szakfeladatok: olyan – a fogvatartottakkal kapcsolatos – feladatok ellátását jelenti, melyek a büntetés-végrehajtási célok elérését – főként az elítélt társdalomba történő visszailleszkedését – segítik elő. 

A kapcsolt szakfeladatok a szakfeladatok végrehajtásában történő előkészítő, azt elősegítő infrastruktúrális jellegű (háttérmunka) feladatok végzését értjük 

Fogvatartott: aki a szabadság-elvonással járó büntetést, intézkedést, büntetőeljárási kényszerintézkedést és a szabálysértési elzárást büntetés-végrehajtási szervnél tölti. 

Egyéb jogcímen fogvatartott: a kényszergyógykezelt, a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy, a rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett személy és a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető. 

Büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő: a büntetés-végrehajtási szervezethez tartozó, a szabadságvesztés büntetés végrehajtásával összefüggő pártfogói tevékenységet végző pártfogó felügyelő.  

A büntetés-végrehajtási szervezet irányítása, vezetése, felépítése 

A büntetés-végrehajtási szervezet irányítása: 

- vezető szerve a Kormány (vezetője a Miniszterelnök)

- Belügyminisztérium (vezetője a Belügyminiszter)

- Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága

- BVOP (vezetője az országos parancsnok)

- büntetés-végrehajtási szervek (büntetés-végrehajtási intézetek,büntetés-végrehajtási intézmények, gazdasági társaságok) 

A büntetés-végrehajtási szervezet működését a Kormány a belügyminiszter útján irányítja.  

A belügyminiszter főbb – a büntetés-végrehajtást érintő – feladatai: 

- Felelős a büntetés-végrehajtási szervezet törvényes működéséért

- A büntetés-végrehajtási szervezetre vonatkozóan törvények és egyéb döntések tervezeteit készíti elő az Országgyűlés és a Kormány részére

- Rendeleteket alkot, és utasítások útján szabályozza a büntetés-végrehajtási szervezetet

- Dönt büntetés-végrehajtási szerv létrehozásáról, átalakításáról, megszüntetéséről

- Rendszeresíti a büntetés-végrehajtási szervezetnél alkalmazható kényszerítőeszközöket, fegyverzeti-, egyenruházati anyagokat, hír és biztonsági rendszereket 

A belügyminiszter a büntetés-végrehajtási szervezet részére egyedi utasítást az országos parancsnok útján adhat. (a szolgálati út betartásával) 

Az országos parancsnok a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei és a belügyminiszter döntéseinek keretei között vezeti a büntetés-végrehajtási szervezetet.

Az országos parancsnok a büntetés-végrehajtási szervezet személyi állományának szolgálati elöljárója, illetve felettese.

Az országos parancsnok képviseli a büntetésvégrehajtási szervezetet. 

Az országos parancsnok főbb feladatai: 

- Gondoskodik a büntetés-végrehajtási szervezet törvényes működéséről

- Előterjesztést, javaslatot tesz a belügyminiszter felé

- Utasításokat (normatív) és szakutasításokat (nem normatív) ad ki

- Meghatározza a már rendszeresített kényszerítőeszközök, fegyverzeti-, egyenruházati anyagok, hír és biztonsági rendszerek, illetve egyéb technikai eszközök típusát és készletnormáit 

A büntetés-végrehajtási szervezet felépítése 

- Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága

- büntetés-végrehajtási intézetek 

- büntetés-végrehajtási intézmények büntetés-végrehajtási szervek

- gazdálkodó szervezetek (kft.-k)

2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról

1.A hivatásos katasztrófavédelmi szervre vonatkozó alapvető ismeretek:

Szabályozza: 2011. évi CCXXVIII. (128) törvény hatályos: 2012.01.01.

Végrehajtási rendelete: 2012. évi  62. BM. Rendelet

 Katasztrófavédelem fogalma:

„1. § (1) A katasztrófavédelem nemzeti ügy. A védekezés egységes irányítása állami feladat. (2) Minden állampolgárnak, illetve személynek joga van arra, hogy megismerje a környezetében lévő katasztrófaveszélyt, elsajátítsa az irányadó védekezési szabályokat, továbbá joga és kötelessége, hogy közreműködjön a katasztrófavédelemben.”

 Katasztrófavédelem szakmai területei:

1. Tűzoltósági szakterület
2. Polgári védelmi szakterület
3. Iparbiztonsági szakterület

Szervezeti felépítés:

Katasztrófavédelem:

 a különböző katasztrófák elleni védekezésben azon tervezési, szervezési, összehangolási, végrehajtási, irányítási, létesítési, működtetési, tájékoztatási, riasztási, adatközlési és ellenőrzési tevékenységek összessége, amelyek a katasztrófa kialakulásának megelőzését, a közvetlen veszélyek elhárítását, az előidéző okok megszüntetését, a károsító hatásuk csökkentését, a lakosság élet- és anyagi javainak védelmét, az alapvető életfeltételek biztosítását, valamint a mentés végrehajtását, továbbá a helyreállítás feltételeinek megteremtését szolgálják.

Katasztrófa:

 a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetve e helyzet kihirdetését el nem érő mértékű olyan állapot vagy helyzet, amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvető ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeit, és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli.

 Katasztrófaveszély: olyan folyamat vagy állapot, amelynek következményeként okszerűen lehet számolni a katasztrófa bekövetkezésének valószínűségével, és amely ezáltal veszélyezteti az emberi egészséget, környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot.

A katasztrófavédelem szakmai területei

 A tűzoltósági szakterület négy alapfeladata:

 Tűzmegelőzés: a tüzek keletkezésének megelőzésére, továbbterjedésének megakadályozására, illetőleg a tűzoltás alapvető feltételeinek biztosítására vonatkozó, a létesítés és a használat során megtartandó tűzvédelmi jogszabályok, szabványok, hatósági előírások rendszere és az azok érvényesítésére irányuló tevékenység;

 Tűzoltási feladat: a veszélyeztetett személyek mentése, a tűz terjedésének megakadályozása, az anyagi javak védelme, a tűz eloltása és a szükséges biztonsági intézkedések megtétele, továbbá a tűz közvetlen veszélyének elhárítása;

 Tűzvizsgálat: a tűz keletkezési idejének, helyének és okának felderítésére irányuló hatósági tevékenység, amelynek célja olyan tűzmegelőzési, tűzoltási beavatkozási tapasztalatok megszerzése, következtetések levonása, amelyek alkalmasak a tűzmegelőzési ismeretek bővítésére és a mentési beavatkozási feltételek javítására;

 Műszaki mentés: természeti csapás, baleset, káreset, rendellenes technológiai folyamat, műszaki meghibásodás, veszélyes anyag szabadba jutása vagy egyéb cselekmény által előidézett veszélyhelyzet során az emberélet, a testi épség és az anyagi javak védelme érdekében a tűzoltóság részéről – a rendelkezésére álló, illetőleg az általa igénybe vett eszközökkel – végzett elsődleges beavatkozói tevékenység

Polgári védelmi szakterület

Polgári védelem: olyan össztársadalmi feladat-, eszköz- és intézkedési rendszer, amelynek célja katasztrófa, illetve fegyveres összeütközés esetén a lakosság életének megóvása, az életben maradás feltételeinek biztosítása, valamint a lakosság felkészítése azok hatásainak leküzdése és a túlélés feltételeinek megteremtése érdekében.

 Polgári védelem feladata:

- a lakosság felkészítése a védekezés során irányadó magatartási szabályokra,

- a lakosság köréből polgári védelmi szervezetek létrehozása és felkészítése, valamint a működéshez szükséges anyagi készletek biztosítása,

- a tájékoztatás, figyelmeztetés, riasztás,

- az egyéni védőeszközökkel történő ellátás,

- védelmi célú építmények fenntartása,

- a lakosság kimenekítése, kitelepítése és befogadása,

 - gondoskodás a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak (különösen víz-, élelmiszer-, takarmány- és gyógyszerkészletek, állatállomány) és a kritikus infrastruktúrák védelméről,

- a kárterület felderítése, a mentés, az elsősegélynyújtás, a mentesítés és a fertőtlenítés, és az ezekkel összefüggő ideiglenes helyreállítás, továbbá a halálos áldozatokkal kapcsolatos halaszthatatlan intézkedések,

- a települések kockázatértékelésen alapuló veszélyeztetettségének felmérése,

- a veszély-elhárítási tervezés, szervezés,

- közreműködés a kulturális örökség védett elemeinek védelmében, a vizek kártételei elleni védekezés külön jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásában, a menekültek elhelyezésében és ellátásában, továbbá a tűzoltásban, és a nemzetközi szerződésekből adódó tájékoztatás és kölcsönös segítségnyújtás feladatainak ellátásában,

- közszolgáltatás ellátásának kiesésekor az emberi életben, egészségben és az anyagi javakban esett kár megelőzése céljából a közszolgáltatás ideiglenes ellátásáról történő gondoskodás.

 Az iparbiztonsági szakterület négy fő feladata:

- a veszélyes üzemek felügyelete,

- a veszélyes áruk szállításának ellenőrzése,

- a létfontosságú rendszerek és létesítmények (kritikus infrastruktúrák) védelme, valamint

- a nukleárisbaleset-elhárítás